Az Alföldön, a Tisza mentén található Szolnokot a Magyar Királyság fővárosának, Budának 1541-es megszállása után alig több mint 10 évvel, 1552. szeptember 4-én foglalta el Hádim Ali budai pasa és Kara Ahmed pasa másodvezír egyesített serege. Ugyanakkor az oszmánok nem légüres térbe érkeztek, hanem a kora újkori utcahálózat, épületállomány, valamint egy 11. századi előzményekkel rendelkező, vadonatúj palánkvár birtokába jutottak. Szolnok ugyan törökké lett, és számos példát találunk a hódítók építő tevékenységére, de szinte bizonyos, hogy az ostromot több-kevesebb veszteséggel átvészelt lakóházak, világi és egyházi épületek jó részét kijavították, átépítették, majd használatba vették. Amennyiben erre már nem volt lehetőség, vagy más terveik voltak, abban az esetben építőanyagként hasznosították ezeket. Beköltöztek a nem sokkal korábban felépített várba is. Ez utóbbi pedig már eleve arra predesztinálta a stratégiai szempontból meghatározó helyen, fontos szárazföldi és vízi utak találkozásánál található települést, hogy az Alföldön fokozatosan kiépülő török hódoltság egyik jelentős szandzsákközpontja legyen.

A közelmúltban Alsópetény két legfontosabb műemlék-együttese jelentős változásokon ment keresztül, és ma mindkettő részben megújulva, jelentős részleteikben helyreállítva várja a látogatókat. A település központjában álló középkori templom műemléki kutatására és helyreállítására már korábban sor került, de a mellette álló barokk harangtorony és a Werbőczy-emlékmű felújítása csak 2012-ben történt meg. A település szélén elhelyezkedő Prónay-kastély megújulása 2011-ben fejeződött be, és így sok évtizedes méltatlan hasznosítás és állapot után ma újra egykori fényében, és új funkcióban szolgál rendezvények helyszíneként. Mindezek nyomán tehát időszerű számba venni ezen kis nógrádi falu műemlékeit és azokat a történeti eseményeket, amelyek kialakították a festői környezetben fekvő település épített örökségét.

Az 1848 őszén elvesztett Erdély visszavételére decemberben indított magyar hadjárat rendkívül gyors sikereket ért el. Bem tábornok 1848. december 25-én bevonult Erdély fővárosába, Kolozsvárra, s december 31-én már Beszterce elfoglalását jelenthette. És alig két hétre rá, január 13-án felszabadította a Székelyföld fővárosát, Marosvásárhelyt. De az erdélyi magyar haderő főparancsnoka tisztában volt azzal, hogy a császári főparancsnokság jelentős katonai erővel rendelkezik, amelyet Nagyszebenből, a szászok megerősített központjából bármikor képes a magyar csapatok ellen felvonultatni. Ezért Szeben elfoglalását elsőrendű és sürgős feladatának tekintette, aminek végrehajtását már január 21-én megkísérelte. Amint maga jelentette: „a Gálfalvánál nyert győzelem után Puchner szétfutamlasztott (!) seregét pihenni hagyni nem akarván, a kezemnél lévő kis erővel Szebent megtámadám”. Maradjunk röviden ennél a kérdésnél.

A szűk, kőtörmelékes ösvényen szikár, középkorú, bajuszos férfi lépked fölfelé, vállára szíjazott nehéz hátitáskájában fotómasinája, és több mint kéttucatnyi az üveglemezt tartalmazó kazettákból. Nyomában felesége igyekszik vele lépést tartani. A hosszas gyaloglás megviselte mindkettejüket, ám hajtja őket a cél, roppant eltökéltek. Az újabb várrom már csak karnyújtásnyira, a terjedelmes falak látványa egyre inkább kibontakozik a szemük előtt. A férfi verítékező homlokát törölgeti, majd állványra erősíti Voigtländer fényképezőgépét. A kompozíciót már kigondolta, de a mattüvegen keresztültekintve még hosszasan pontosít… – Ezek a képzelt jelenetek peregnek szemem előtt, ha olykor, üres óráimban felötlik előttem Müllner János elfeledett alakja. És ilyenkor persze némi irigység is motoszkál bennem, hiszen ő száz évvel ezelőtt olyan közegben és állapotban figyelhette meg hazánk legjelentősebb várait, ahogyan azt már soha senki nem láthatja többé.

Az Oszmán Birodalom Magyarországról és Horvátországból való kiszorítása után a déli határok mentén még sokáig bizonytalan volt a helyzet, sőt a 18. század folyamán többször is összecsapott itt a két impérium. Az alábbiakban a hosszú közös határvonal egy rövid részén, a horvátországi Una folyó mentén ebben az időszakban épült két erődítést mutatunk be.

Aligha találni bárkit is, aki ne ismerné Nagycenk nevét, az ottani Széchenyi–kastélyt, a híres hársfasort és a Széchenyiek mauzóleumát. A közel négy évtizede emlékhellyé nemesült kastély, benne a családot és a Széchenyi István életművét bemutató kiállítás nemrég a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került, s annak filiájaként működik tovább. Akár egy szép sorstörténetet is felfedezhetünk ebben, hiszen a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc gyűjteményei innen kerültek Pestre, s most, kétszáz év után a Széchenyi–örökség eredeti helyszíne is az ország első számú múzeumának részévé válik.

Komárom ostromáról a történelem iránt érdeklődőknek nagy valószínűséggel az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc jut eszébe, amikor az ide vezényelt honvéd őrség először Török Ignác, majd Klapka György vezetésével sikeresen állt ellen a császári hadak rohamainak és blokádjának. Kevesen tudják azonban, hogy az úgynevezett Öregvár védői 1594 októberében a Szinán nagyvezír vezette oszmán fősereg támadásait is visszaverték.

Hunfalvy János szerint, – akinek díszes, Magyarországot és Erdélyt bemutató, 1860-ban megjelent kötetéből választottuk galériánk illusztrációját –, „a szepesi vár és káptalan főleg a Branyiszkó hegyéről tekintve, midőn Sárosból Szepesbe megyünk, csodálatosan gyönyörű látványt nyújt. A nagyszerű tájképet a nyugati háttérben büszkén emelkedő Tátra rekeszti be.” 1849. február 5-én aligha a pompás látványnak örvendeztek honvédjeink, áttörve a megerősített osztrák hadállásokat a Branyiszkói-hágónál, de manapság, a békés időkben valóban elragadó, semmi máshoz nem hasonlítható csoda együtt látni a meredek mészkőszirten magasodó Szepes várát és Szepeshelynek (Spišská Kapitula) lankás dombocskát koronázó „mini városát”.

Rohonc régebbi vára a várostól északra, hegyen épült Ödes-Schloss. A várbelső 50x30 m-es, körben 20–25 m széles, 5–10 m mély szárazárok övezi. Északi szélén két hatalmas, 10 m körüli átmérőjű torony védte, délnyugati oldalán palotaépület állt. A belső várat a már említett fő védőárkán kívül külső árok is övezte. A külső vár árka 6–8 m széles, 1–2 m mély. Belső oldalán ma sáncszerű domborulat húzódik, valószínűleg ez is kőfal maradványa.

A felvidéki, viszonylag jó állapotban lévő várromhoz, tavaszi kirándulás egyik állomásaként, várbarátokkal együtt jutottam el. A romok nagy kiterjedésű területen helyezkednek el, és a várrészek, helyiségek ma is felismerhetők. A kővár Nagyszombattól északra 30 km-re, a Kis-Kárpátokban található. A Jókő (Dobrá Voda) település temetőjétől északnyugatra induló piros jelzésű turistaútvonalon, jó fél óra alatt fel lehet kapaszkodni a 360 méter tengerszint feletti magasságú várhegyre. Jókő várát a 19. században hagyták fel, azóta a természet vette birtokába. A szemerkélő eső meg a ködfellegek sem tudják megakadályozni, hogy bejárjuk az erősség romjait, és közben elképzeljük egykori lakóinak életét, mindennapjait.

Az úgynevezett Minimundusok idestova mintegy fél évszázad óta népszerűek Európában. A hozzánk legközelebbi Ausztriában található, magyar turisták tízezrei láthatták. A minimundus-parkokban híres épületek aprólékos gonddal megformált, kicsinyített másait (makettjeit) nézhetik meg az odalátogatók. Szlovákiában, egy tíz évvel ezelőtti ötlet alapján olyan vármakett-gyűjtemény létesült, amely a rekonstruált építményeket mutatja be. Példaértékű lehet számunkra is.

Az utóbbi két évben egyre gyakrabban látogattam el a Tihanyi-félszigetre. Mindegyik utazásról azt gondoltam, az utolsó lesz, és végre elkészül az évek óta tervezett írás, amely Tihany műemlékeit mutatja be. Lassan be kell látnom, hogy eredeti szándékom már csak ürügy. Újra és újra ott találom magam a félszigeten, és az időből szinte kilépve naphosszakat barangolok lenyűgöző tájain. Tihany varázsa engem is rabul ejtett. Már könnyen megértem költőink, művészeink kötődését, elfogultságát.

Mánfai György fotóművész értékelése: Izzó nyarunk van. Talán a régóta tartó hőség, a szabadságolások az oka, hogy kevesebb kép érkezett, pedig arra számítottam, hogy a több szabadidő miatt most lesz a legtöbb pályázó.

Könyvismertetők

Várak, kastélyok, történelmi városok programjai

A 2013. júniusi rejtvényünk helyes megfejtése és a 2013. augusztusi számunk rejtvénye